A calypso a mento-val nagyjából egyidős műfaj, az 1800-as évek közepe felé alakult ki és a XX. századi calypso-zene már több jamaikai- és mento-hatást is mutat. Az első felvételeket jazz-zenészek készítették, akik sokat utaztak a karibi szigetek között, összegyűjtve a szigetek zenéit, így a korai lemezeken hallható zene minden bizonnyal egy keverék, ami főleg a kubai, trinidadi és jamaikai zenékből táplálkozik az amerikai jazz mellett. 1912-ben készítette az első, fonográfos calypso-felvételt a trinidadi Lovey's String Band. 1914-ben Lionel Belasco, a szintén trinidadi zongorista-zeneszerző követte őket, aki amerikai és karibi utazásai alatt szerzett tapasztalatait felhasználva olyan felvételt készített, mely jelentős hasonlóságokat mutat hangzásában és hangszerelésében, az 1917-ben, Amerikában rögzített Livery Stable Blues-zal, ami a szakirodalmak szerint az első jazz felvétel. Belasco a felvétel után New Yorkba ment, hogy közelebbről tanulmányozhassa a jazz-t és felvételeket készítsen. Az 1920-as években a szintén trinidadi Sam Manning készítette az első calypso-jazz- és mento-jazz-felvételeket, amelyeken tisztán érezhető a new orleans-i jazz hatása, főként a fúvósok játékában.

A trinidadi jazz-zenészek, köztük Manning és Belasco, több mento-dalt vettek fel calypso-s, jazzes hangszerelésben a 20-as és 30-as években, és sok jamaicai zenészt is foglalkoztattak. Sam Manning zenekaraiban, a Cole Mentor Orchestrában és az Aldophe Thenstead's Mentor Boys-ban több jamaicai zenész is játszott, és több mint 10 felvételükön hallható mento-dal feldolgozás, vagy mento-jazz, melyeket New Yorkban rögzítettek. Ezek között szerepel a jamaicai mento dal, a Sly Mongoose (1925-ös felvétel, eredetileg Slide Mongoose), amit Charlie Parker, a bebop úttörője is feldolgozott. Nemcsak a mento jutott el Trinidadra, hanem a calypso is Jamaicára, így ott is jöttek létre calypso-zenekarok.

A korai 50-es években, melyet a mento aranykorának is neveznek, készítették az első igazi mento-felvételeket 78-as lemezre az 1951-ben alakult első jamaicai hangstúdióban. Ezzel megszületett a jamaicai zeneipar. A legnevesebb mento-előadók között meg kell említeni Stanley Motta-t, Ivan Chin-t és Ken Khouri-t, Lord Fly and the Dan Williams Orchestra-t, Harold Richardson-t, Ben Bowers és Baba Motta and his Orchestra-t, Hubert Porter and The Tower Islanders-t, Marie Bryant-et és Count Lasher-t. A legjelentősebb calypso-előadók voltak Attila the Hun, Roaring Lion, Mighty Sparrow, Lord Invader és Lord Kitchener. Népszerű, Trinidadon született, de hamar Jamaicába költözött calypso-előadó volt Lord Creator, aki a 60-as évek közepén már ska-felvételeket is készített. 1944-ben az amerikai Andrews Sister feldolgozta Lord Invader „Rum and Coca Cola” című dalát, ezzel robbanásszerű ismertségre tett szert a karibi stílus. A calypso kommerciális változatát Amerikában a jamaicai születésű Harry Belafonte képviselte, 1956-os Calypso című lemeze több mint 1 millió példányban kelt el. Belafonte New York-i fellépésein a Charlie Parker Band-del játszott, melyben Miles Davis és Max Roach is szerepelt. Leghíresebb dala, a Banana Boat Song egy jamaicai mento-dal volt. Ezek következtében érdemes figyelembe venni azt, hogy amikor az amerikai jazzben a calypso hatásáról beszélnek, akkor az valójában legalább annyira mento, azaz jamaicai hatás is, mint amennyire trinidadi!

A 40-es években, Jamaicában és Trinidadon a jazz és a calypso voltak a legdivatosabb zenék. A korszak egyik legnépszerűbb big bandje, a swinget játszó Eric Deans Band volt, melyben Jamaica  legjobb jazz zenészei játszottak, akik egy része a legendás Alpha Boys School-ból került ki. Az Irgalmas rendi nővérek 1884-ban hozták létre ezt a katolikus árvaházat, ahol Mary Ignatius Davies nővér 64 évnyi szolgálata alatt számtalan kiváló zenészt nevelt. Dizzy Reece, Joe Harriott, Cedric „Im” Brooks, Tommy McCook, Lester Sterling, Don Drummond és Johnny Dizzy Moore, Rico Rodriguez, Oswald „Baba” Brooks és Desmond Dekker mind az Alphában kezdték a klasszikus zene tanulását, a hangszerkezelést és a zeneelméletet. Először dob és fuvola, majd egy püspöki hangszeradomány segítségével rézfúvós osztályok is indultak.

Davies nővér jól ismerte és szerette a jazzt, a swinget, a bebopot, és a jamaicai zenéket is. Saját, „sound system”-hez hasonló közös zenehallgatásokat is szervezett, amin személyes lemezgyűjteményéből játszott le pár felvételt a tanulóknak. Az Alphából jött zenészek az iskola után főleg jazzt játszottak, amit maguk tanultak meg, hallgatva a felvételeket megpróbálták utánozni az amerikai zenészek játékát. Don Drummond kedvence Bennie Green volt, Tommy McCook Parkert és Coltrane kedvelte, Johnny Moore pedig Gillespie-t. Az iskolának 1892-től már saját zenekara is volt.

A jazz már a 20-as években, vagy még korábban megérkezett Jamaicára, melyet korabeli újságok is bizonyítanak. A Ward Theater-ben minstrel társulatok mutatták be az új műfajt, Marcus Garvey, a legendás jamaicai polgárjogi harcos is több koncertet szervezett. A 30-as években gyakran rendeztek versenyeket a zenekaroknak, a King's Rhythm Aces és a Rhythm Raiders és Milton McPherson részvételével. A panamai Jazz Aristocrats is egy verseny alkalmával lépett fel 1936-ban a Liberty Hallban. A korai 40-es években két amerikai haditámaszpont nyílt Jamaicán, ahol a helyiek az amerikai katonákkal cserélhettek felvételeket és hozzájuthattak a legfrissebb jazz-zenékhez. Az USO Club, mely a katonáknak létrehozott, rekreációs nonprofit szervezet volt, munkát is adott a jamaicai zenészeknek. És amíg a második világháború alatt Amerikában a big band-ekre kevés pénz jutott, addig Jamaicában több nagy zenekar is teljes erővel működött. Folyamatosan nőtt a jazz-tánc big bandek népszerűsége is, amelyekben sok Alphás diák játszott, főleg Kingstonban és az északi part hoteleiben, klubjaiban. Hotelekben szinte minden zenész megfordult, hiszen ez volt a pénzkereset legfőbb módja, amely azonban sok, hosszú és kényelmetlen utazással járt.

A bebop szintén gyorsan eljutott a jamaicai zenészekhez és hatalmas tetszést aratott körükben, amit egy népszerű calypso dal is megénekel (Lord Flea: Calypso Be-bop). A 40-es években kétféle zenész létezett Jamaicában: akik elhagyták az országot jazz-karrierjük építése céljából, mint pl. a trombitás Dizzy Reece, aki 1948-ban ment Angliába és az altós Joe Harriott, aki 1951-ben. Reece játszott Miles Davis első nagy kvintettjével, mikor Davis nem tudott színpadra állni. Sok jamaicai jazz-zenész keresett és talált boldogulást Amerikában, így Roy „Bubbles” Burrowes, David Happy Williams, Lester Bowie és Eric Gayle.

A másik csoportba például a trombitás Sonny Bradshaw tartozott, aki élete végéig Kingstonban élt. Jamaicában a 40-es években csak egy rádió (ZQI) volt fogható, ezért a legtöbben a tengerentúli rádiókra (pl. WLAC) hangoltak. Bradshaw maga építette a rádióját, melyen befogta a Fegyveres Erők rádióit és az összes amerikai és kubai rádiót. Bradshaw, miután kigyakorolta a rádión hallott zenéket, 1950-ben alakította meg septetjét, melybe Iggy nővér (az Alphából) beszervezte a már említett Joe Harriott-ot, aki gyorsan tanult és később Ozzie Da Costával Angliába ment, ahol élete végéig élt és a karibi fekete angol jazzisták (például Courtney Pie) mentora és a free jazz egyik legfontosabb európai alakja lett. Bradshaw-hoz hasonlóan rádióból tanulta a jazz-t Carlos Malcolm pozanos is, aki Panamában hallotta Stan Kentont, Charlie Parkert, Gillespie-t a katonai rádiókon. „Amikor először hallottam Basie One O'Clock Jump-felvételét, akkor azt mondtam: hé, ez nekem való! A pontozott nyolcadok, a kisnyújtottak mozdonyként zakatoltak a fülemben, de hamar rájöttem, hogy ezek valójában triolák, melyeknek a közepe („nyelve”) hiányzik és valójában ez a jazz lényege.”

1954-től Sonny Bradshaw jazz koncerteket is szervezett, az elsőt a Ward Theatre-ben majd a Carib Theatre-ben. Az 1938-ban megnyitott Carib Theatre a sziget legnagyobb építménye volt és hamar olyan fontosságúvá vált Kingstonban mint az „Apollo” Harlemben. Fellépett itt Louis Armstrong és Nat King Cole, Frankie Lymon és a Teenagers is.

 

Szerző: benkodavidjanos  2010.04.25. 19:34 Szólj hozzá!

Címkék: jazz alpha school boys calypso sonny sam trinidad lionel bradshaw mento manning belasco

A bejegyzés trackback címe:

https://reggaejazz.blog.hu/api/trackback/id/tr431950781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.